Magyar szerkezettár

valakinek

→ valaki ⊕ -nak/-nek

valaki

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen személy. valaki járt itt; valaki más. | ▸ van valakije

2. <ált. alanyként:> az ember. azt hihetné valaki, hogy ...

3. ritk bárki. ha valakinek is szólsz, baj lesz.

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

1. kissé biz ember, személy. a barátja pénzes valaki!

2. jelentős személy. a gyárban ő már valaki!

-nak/-nek

rag

I. hat-rag

1. valami felé, valaminek az irányában. délnek [fordul]. | valami felé, úgy, hogy hozzáér, beleütközik. a falnak [ment].

2. valamilyen célra. [jó lesz] tüzelőnek.

3. valamilyen állapotba, minőségbe (jutva, juttatva). szegénynek [született]; elsőnek [jött]; orvosnak [tanul].

4. (szóismétlő szerkezetekben) a jelzett tulajdonság, minőség tekintetében. jónak [jó].

5. tulajdonául, ill. részére, számára. [pénzt ad] a fiának. | javára, ill. kárára. [használ, árt] a hírének. | <közlést, jeladást jelentő igék mellett:> valakihez intézve, valakinek szánva. [szól, int] a fiának.

6. <a kell, lehet, szabad igék mellett, a cselekvő (személy) megjelölésére.> apámnak [el kell mennie].

7. <birt szjeles alannyal, annak megjelölésére, akire, amire az állítás vonatkozik.> a lánynak [szőke haja van].

8. valakinek, valaminek a szempontjából. jóskának [mindegy].

9. <vonzatként.> [örül] a sikernek; [megfelel] az előírásnak.

II. <a birt jelző ragja a birtokos megjelölésére.> anyámnak az [arca].

____________________

ó/felül

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ fel ⊕ ül ⊕ [Prs.NDef.3Sg]

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

fel

föl

I. hsz

1. felül v. magas(abb)an levő helyre. fel az emeletre; fel a polcra. | valaminek a teteje irányába(n). hegynek fel. | ▸ fel és alá fel és le fel s alá járkál.

2. a vízfolyással ellenkező irányban. fel a tiszán.

3. északi irányba(n). pesttől fel vácig.

4. vidékhez képest vmely nagyobb városba, kül. a fővárosba. fel pestre.

5. zene a magasabb hangok felé. fel a c-ig.

6. értékrendben, rangsorban vmely magasabb fokon levőhöz, ill. levőig. fel a minisztériumig.

7. nép fenn. | ▸ fel van valamivel | ▸ mire fel? | ▸ arra erre fel

8. (msz-szerűen) <tevékenységre buzdító felszólításként.> munkára fel! | ▸ fel valamivel! ▸ fel a fejjel! ▸ fel a kezekkel!

II. ik

1. magasabban levő helyre, annak irányába. felszáll, feltekint, felküld. | északi irányba(n). felutazik [borsodba]. | vmely központi v. rangban magasabb helyre. felterjeszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felsegít.

2. úgy, hogy valakinek, valaminek alsó része felülre kerül(jön) v. függőleges helyzetéből vízszintesbe fordul(jon), borul(jon). feldől, felrúg.

3. rögzítve valamin v. valamire. felvarr, feljegyez.

4. kiemelkedést, domborulatot, térbeli növekedést előidézve. feldagad, felhizlal. | egy halomba, csoportba gyűlve, gyűjtve. felgyülemlik, felhalmoz.

5. mennyiségi növekedést, fokozódást elérve v. előidézve. felgyorsul, felfűt.

6. úgy, hogy valaki, valami érzékelhetővé, láthatóvá, ill. ismertté, tudottá válik. felbukkan, felfedez.

7. éber állapotba, öntudatra jutva, ill. ezt előidézve. felriaszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felcsenget.

8. indulatos lelkiállapotba jutva, ill. ezt előidézve. felháborodik, felbőszít.

9. rést, nyílást előidézve. felhasad; felkarcol. | valaminek merevebb, tömörebb eredeti állapotát megbontva, meglazítva. felenged [a fagy]; fellazít.

10. valakit, valamit (teljesen, bőségesen) fölszerelve, ellátva valamivel. felruház, felhatalmaz.

11. <egyetlen mozzanatból álló cselekvés, történés megnevezésében, ill. vmely cselekvés, történés kezdő mozzanatának kif-ére.> felsír, felvillan.

12. <cselekvés, folyamat beteljesülésének, befejeződésének kif-ére.> felvirrad, felsorol. | <annak kif-ére, hogy vmely cselekvés, folyamat befejeződésekor valami elfogy, eltűnik, ill. hogy a cselekvés valaminek (rendsz. szennyeződésnek) az eltüntetésére irányul.> felszárad, felmos.

13. <egyéb jelentésmódosító szerepekben.> felköszönt, felügyel, felolvas.

14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> fel-feldob.

[←felé ‘fölé’←föl¹ ]

ül¹

tn (és ts) ige

1. <ember, némely állat> testének megtámasztott alsó részére nehezedve nyugszik. ▸ úgy ül, mintha karót nyelt volna ▸ úgy ül, mint majom a köszörűkövön | <közlekedési eszközön, állaton> helyet foglalva utazik. lóháton, vonaton ül. | ts <lovat> valamilyen módon megül. | ts valamit valamilyenné koptat a rajta való üléssel. fényesre ülte a szoknyáját. | (ts is ) ▸ modellt ül

2. néha pejor hosszabb ideig marad vhol. ▸ valakinek a nyakán ül | valamivel huzamos ideig foglalkozik, szórakozik. egész nap a zongoránál ül.

3. (ts is ) biz börtönbüntetését tölti. lopásért ül; két évet ült.

4. <kif-ekben:> vmely állapotban van, és nem tud szabadulni belőle. fülig ül az adósságban.

5. vmely - székkel jelképezett - hivatalt betölt. trónon ül. | gyak. pejor <birtokban, hivatalban> hosszabb ideig élvezi anyagi, hatalmi előnyeit. a vezetőségben ül. | ▸ valamin ül ki ül a szótáron? | ▸ valaki vhol ül

6. rég ülést tart, tanácskozik. | ts <kif-ekben.> ▸ tanácsot ül ▸ széket ül valaki felett

7. ts elav katonailag megszállva tart.

8. (ts is ) vál ellep, borít. köd ül a tájon. | <érzés, tulajdonság> láthatóan mutatkozik valakinek az arcán, szemében. gond ül a homlokán. | <kisebb tárgy, kisebb tömegű anyag> vhol megtapadva, meglapulva ott van. könny ül a szemében.

9. <tárgy> szilárdan ott van, ill. pontosan illik valamibe, valamire. ez a fog még jól ül. | sp is <ütés, szúrás, vágás> célba talál. az érvei rendre ültek. | <a szl. m-ban:> valami rendben van, stimmel. itt valami nem ül; az eredmények ülnek. | ▸ a cél ül

10. ülve elhelyezkedik vhol. a földre ül. | be- v. felszáll vmely járműre, állatra. autóba, lóra ül. | elfoglal vmely birtokot, állást. bírói székbe ül; trónra ül. | irod rátelepszik valamire, ellep valamit. felhő ül a hegytetőre.

[?]

ül²

ts ige vál

<alkalmat> ünnepel.

[?←egy ’szent’ <?tör ]

[Prs.NDef.3Sg]

____________________

valaminek

→ valami ⊕ -nak/-nek

valami

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen tárgy, dolog, történés. valami van a zsebében; történt valami?; ▸ van köztük valami | (szjellel) a jelzett személynek vmely tulajdona v. testrésze. valamije elveszett; fáj valamid? | ismeretlen v. sejtett fontos esemény. itt valami készül.

2. egy kicsi, egy kevés, csekély dolog (, de mégis több, mint semmi). nem sok, de mégis valami; ▸ valami van a dologban ▸ mond valamit | <kf mellett.> ▸ valamivel ma valamivel jobb a kedve.

3. jelentős dolog. ez már valami!; ▸ ez is valami? ▸ viszi valamire ▸ lesz belőle valami

4. (mn-ként) olyan, aminek mivolta, jellege, minősége ismeretlen v. meg nem határozható. valami baj van; mutatok valami szépet. | a jelzett személy, dolog fajtájához, milyenségéhez hasonló; olyan, mint ... úgy él, mint valami kiskirály. | kevéssé, pontatlanul ismert. valami lajos vagy kicsoda keresett. | pejor ismeretlen és kevésre becsült. valami nővel tölti az idejét.

5. (mn-ként) egy kevés, valamennyi. valami időm még van.

6. (hsz-ként) biz körülbelül, mintegy. voltunk valami tízen.

7. (hsz-ként) biz <fokozó és nyomósító szóként:> nagyon, rendkívül. valami szörnyű! | ▸ nem valami nem valami jól sikerült.

II. von névm

1. nép rég ami (csak).

2. elav amilyen (csak).

III. fn

1. bizonytalan, meghatározatlan minőségű, természetű tárgy, dolog. de furcsa valami ez!

2. ritk pompás, remek dolog. az aztán a valami!